A lovak fejlődése

Eohippus – kb. 60 millió éve jelent meg

Mesohippus és Miohippus – kb. 25-40 milló éve  jelent meg

Mercyhippus
A Miohippus-ból alakult ki. Még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagyrésze a középső ujjon volt. Lábain már pata volt.

Pliohippus – kb. 6 millió éve jelent meg.

Az első ősló melynek minden lábán egy ujj volt. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt.

Equus caballus – kb. 1 millió évvel ezelőtt jelent meg.

Nem más mint a ma élő ló. Később több változat is kialakult.

Milyen egy ló???

A ló színei:

Alapszínek: a fekete, a pej, a sárga és a fakó.
Kevert színek: a deres, a szürke és a tarka.

A ló jegyei:

Jegyeknek nevezzük a lovak színes fedőszőrein a fején és a lábain található fehér foltokat.

Tűzött homlok-csak a homlokon található néhány szőrszál

Csillag,Virág-a tűzött holmoknál nagyobb,de a szem vonalánál lejjeb nem húzodú jegyalak

Hóka-a homloktól kiinduló jegy hosszasan lehúzodik az orr irányába

Lámpás-ha a fehér jegy egészen a szemeken túlra húzódik

A ló alapszínétől eltérő, jellegzetes alakú foltok, csíkok, amelyek a lovak azonosítására szolgálnak. A fejen található jegyek közé tartozik a tűzött homlok, a virág (szabálytalan fehér folt), a csillag, a megnyúlt csillag, a tűzött orrhát, az orrcsík, a keskeny v. széles hóka, a lámpás fej (a pofára is lehúzódó széles hóka), a piszra (a felső ajkon festékmentes folt), a szárcsa (az alsó ajkon festékmentes folt), a tejfeles száj (mindkét ajak festékmentes), a békaszáj (a festékmentes, rózsaszínű ajakon sötét foltok).

 

Kesely-a lábvégein fehér jegyet visel a ló

 A ló sarokvánkosában kesely nem is húzodik körül a pártaszélen.Az ennél nagyobb fehér jegy lehet pl. pártaszélben kesely,csüdben kesely,félszárkesely,lábközépig kesely.Ha a jegy az elülső végtagon a lábtő,a hátulsó a csánk fölé is húzodik,azt harisnyának nevezzük.

A lábon előforduló jegyek a sarokvánkosban, a pártában, a csüdben találhatók. Félszárig keselynek v. harisnyásnak mondják, ha a lábtőn v. csánkon felül kesely, fehér lábú, ha ennél is magasabban kesely. A festékmentes pata elnevezése viaszsárga, a sávokban festék nélküli a sávozott pata. Parlagi lovon gyakori az alkaron, a csánkon és a lapockán a harántirányú, sötétebb színű csíkoltság. Sötét csík a gerincen a hátszíj (szíjaltság). Almázott a ló, ha törzsén a rövid szőrök között a féltenyérnyi, világosabb, kerek foltokat sötétebb színű udvar veszi körül. Sárga és pej lovak testén néha sötétbarna v. fekete foltok láthatók.  

A ló szőre:

a lovak sörényéből vagy farkából származó, 20-90 cm hosszú, többnyire fekete szőrszál. A lószőr vastag, fényes és rugalmas képződmény, és minthogy belsejében egy cső (medulla) húzódik, meglehetősen könnyű. A sörényt alkotó 50-150 mikron átmérőjű lószőr lágyabb, a 75-280 mikron átmérőjű farokszőrök durvábbak, rugalmasabbak.

A ló fogazta:

A lovaknak akár 42 foguk is lehet: 12 metszőfog, 24 zápfog, 4 szemfog és 2 farkasfog. Vannak lovak, amelyeknek nem nő farkasfoguk, a kancáknak pedig általában hiányoznak a szemfogai. A metszőfogak a száj elején találhatóak, és a legelésnél van szerepük. Mellettük a szemfogak nőnek, hátul pedig a zápfogak helyezkednek el. A zápfogak rágják meg az élelmet, melyek a folyamatos koptatás során élessé válhatnak. Ha vannak farkasfogak, akkor azok az állkapocs felső részén, a zápfogak előtt találhatóak.

A lovak fogazata rendszeres odafigyelést igényel, legalább félévente ellenőrizni kell. A lovak fogai egész életükben nőnek, és a kopás miatt néha egyenetlenné és élessé válhatnak. A farkasfogak néha kényelmetlenek lehetnek az állatnak, így lehet, hogy ki kell húzatnunk.

A fogak kb. 1/4 cm-t nőnek évente, és ugyanilyen ütemben kopnak. Az állatorvos reszelővel simítja el az éles részeket.

A ló látása:

A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelő prédaállatok látásától. E fajoknak a lehető legszélesebb területet kell átlátniuk, hogy a veszélyeket minden irányból észlelhessék.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, nem előrenézőek. A biztonságérzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen, hogy a ló szemmel tarthassa a környezetét. Természetes élőhelyükön a fűevők naponta mintegy 11 órát töltenek lehajtott fejjel legelészve, amely testhelyzet lehetővé teszi, hogy evés közben csupán a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet. Ezért nehéz észrevétlenül megközelíteni egy legelésző lovat. Menet közben, hogy jobban lássa a maga előtti útszakaszt, nyakát meghajlítja, fejét kicsit behúzza.
A ló pupillája nem kerek, hanem vízszintesen ovális, ami széles, de lapos látóteret biztosít neki, ezért könnyen megijed a látóteréből éppen kieső, feje fölött lévő dolgoktól. A ló oldalra nem lát térben, ezért ha valami oldalról megijeszti, oldalra próbál kitérni, mivel nem tudja eldönteni, mi az és milyen messze van. Lóháton ülve is mindig lovunk "szeme előtt" vagyunk, folyamatosan szemmel tart minket.
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Azonban ez nem igaz, mivel bebizonyosodott, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek találhatóak. Legjobban a narancssárgát, sárgát, és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is. Viszont a kéket és az ibolyát már nem érzékelik megfelelően.

A ló színlátása

Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Bebizonyosodott azonban, hogy szemükben az emberéhez hasonló színérzékeny sejtek vannak. Úgy tűnik, hogy leginkább a sárgát, a narancssárgát és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet is, viszont a kékkel és az ibolyával már problémáik vannak.

A ló hallása

A lovak hallása rendkívül kifinomult, sokkal jobb, mint az embereké: mélyebb és magasabb hangokat is képes érzékelni.
Az embernél hamarabb és nagyobb távolságról meghallja más lovak hívójelét, autók hangját, stb. Szabadon tartott lovak hamar és messziről felismerik gazdájuk autójának hangját és társítják egy bizonyos személy feltűnésével.

A fül kettős érzékszerv, a hallás és az egyensúlyozás szerve. Három részbőla , a külső,középső és a belső fülből áll.
A külső fül részei: a fülkagyló és az ezt mozgató fülizmok, továbbá a részben porcos, részben csontos hallójárat. Lóban a felálló fülkagyló hosszú, szabad végén kihegyesedik, a fülkagyló vázát rugalmas porc alkotja. A szűk, porcos hallójárat 2,5-3,5 cm hosszúságú, csontos hallójáratban folytatódik. Ennek belső végét a dobhártya zárja le, elválasztva a külső fület a középsőtől.
A középső fül a sziklacsontban helyeződik, a dobüregből és az ebben lévő három hallási csontocskából áll, ezek: a kalapács, az üllő és a kengyel. A kalapács a dobhártya belső falával összenőtt, a dobhártya rezgéseit átveszi és továbbítja az üllőnek. Utóbbi a lencsecsontocska közbeiktatásával a harmadik hallási csontocskához, a kengyelhez kapcsolódik. A kengyel talpa a belső fül csontos tornácának ovális lyukára fekszik és azt.
zárja. A dobüreget a garatüreggel- ezáltal a külvilággal- az Eustach-félfülkürt köti össze. A fülkürt csontos és porcos fé1csatorna, amelyben a kibélelő nyálkahártya rés- szerű csövet képez. Lóban a fülkürt nyálkahártyája kitüremkedik, és a koponya alapja, a garat és az első nyakcsigolya közötti területen a légzacskót képezi. A légzacskóba és a dobüregbe a fülkürtön át jut levegő a garat felől és ott kiegyenlíti a külső hallójárat felől ható légnyomást. A légzacskó a fej mozgatásakor a nyomáskülönbségek kiegyenlítésével a nyelést segíti. Ezenkívül szerepe van még nyerítéskor és kilégzéskor is.
A belső fül ugyancsak a sziklacsontban van. Falát a csontos tömkeleg (labirintus) adja. Ennek részei: a tornác, a csiga és a félkörös ívjáratok. A csontos labirintuson belül foglal helyet a hártyás tömkeleg, amelynek üregét víztiszta folyadék, az endolimfa tölti ki. A hártyás tömkeleg részei közül a hártyás ívjáratok az egyensúlyozás szervei, a csiga- járat pedig a tulajdonképpeni hallószerv hordozója, benne helyeződik a Corti-féle szerv, amely hallószőrsejtjeivel a hangérzés felvételére szolgál. A ló hallása igen jó. 

A ló halló csontocskái:

 A ló csontváza:

A ló felületes izmai:

Anatómia:

Lovak átlagban egy 205-ös csontváz magol. Egy jelentős különbség a csontokban azzal összehasonlítva tartózkodott a lócsontvázban egy ember, van egy collarbone--their elülső végtagrendszer hiányát hozzáerősíti a gerincoszlophoz egy olyan erőteljes készlet izom, ín és ínszalag, ami hozzáerősíti a lapockát a torzóhoz. A ló lábai és patái szintén egyedülálló, érdekes szerkezetek. A lábcsontjaikat különbözően arányosítják azoktól egy ember. Például az a testrész, amit egy ló térdének neveznek, az a kézfeji csont, amik hasonlítanak az emberi csuklóhoz, ténylegesen. Hasonlóan, a csülök, tartalmazza a csontokat, amik egyenértékűek azokkal az emberi bokában és sarokban. Egy ló alacsonyabb lábcsontjai hasonlítanak az emberi kéz csontjaihoz vagy a lábhoz, és a fetlock* (helytelenül hívta a bokát) van voltaképpen a test középpontjához közelebb eső sesamoid* magol az ágyúcsontok között (egy egyetlen megfelelő az embernek kézközéphez tartozó vagy lábközép csontok) és a tőperecek, megtelepült hol az ember megtalálja egy ember ujjízületeit. Egy lónak szintén nem vannak izmai a lábaiban a térdek és csülkök, egyetlen bőr és haj alatt, csont, inak, ínszalagok, porc, és az válogatott szakosodott szövetek az a gyártmány a pata hosszában (lent szekciópatákat lát).

A ló patája:

A pata a harmadik ujjpercen (patacsont) tokszerűen alakult, palaszürke vagy viaszsárga, ferde, csonkakúp alakú, módosult köztakaró. A patán a bőr szerkezete módosult: nincsenek rajta szőrök, csaknem hiányoznak a mirigyek, a hámréteg rendkívül elszarusodott, megvastagodott, és szarutokot alkot, az irha is erősebben kifejlődött; a bőr alatti kötőszövet viszont a pata egyes helyein (nyír, sarokvánkos) megvastagodott, másutt (fal, talp) teljesen eltűnt.

A pata egyes részeinek megfelelő hámrétegből a szarutok alakult ki, ezen belül a patairha és alatta a pata bőr alatti kötőszövete található. Ez utóbbi a pata fali és talpi részén hiányzik. A szarutok fali részén, a szarufaion makroszkóposan is elkülöníthető három réteget találunk: a fedő-, oszlopos- és lemezes réteget 

A szarufal alsó széle, A a hordozószél a talpon túlterjed, és a talppal a világosabb, morzsalékony, kb. 3 mm széles, fehér vonal köti össze (a patkószöget e vonal külső szélébe szokták verni). A fehér vonalnak a hordozószél külső petemétől való távolsága jelzi a szarufal vastagságát (leg- vastagabb a szarufal a hegyfalon). A szarufalnak a pártaszéltől a hordozószélig mért távolsága a hossza. Ez legnagyobb a hegyfalon. A hegyfal a talajjal 45-55°-os szöget zár be. Ez az elülső patákon hegyesebb szög, a hátulsókon meredekebb. Az elülső végtag patája kissé nagyobb és terültebb. A hátulsó patán a talp homorulata kifejezettebb. Az újszülött és a felnőtt állat patáinak alakja és méretarányai eltérnek egymástól. Az újszülött csikó kúp alakú patáján a pártaszélen mért körméret sokkal nagyobb a hordozó szélen mért körméretnél. A talp homorulatát ideiglenes, nyálkás, rugalmas szaru tölti ki és védi. Ez néhány nap alatt beszárad, a második hét végén le is válik a talpról és a nyírről (mesterséges eltávolítása káros). A saroktámasztók nagyobb fejlettsége is feltűnő az újszülött patáján.

 A pata szaruja a hordozószélen, a saroktámasztókon, a talpon és a nyíren állandóan kopik, de pótlódik is. A szaru növekedése havonta kb. 0,8-0,9 cm, ezért a hegyfal szaruja a pártaszéltől a hordozószélig mintegy 12 hónap alatt pótlódik. A talp és a nyír szaruja két hónap alatt megújul.

A pata színe: A lovak patáját, vagyis a szarunak a színe összefügg a pata fölött levő szőrzet színével. A sötét szőrű lábakon a pata is sötét, palaszürke színű. A kese lábon a pata világos, viaszsárga színű, amit viaszolt patának neveznek. Az is előfordul, hogy egy lónak különböző színű patái vannak.

A patán a következő részek különíthetők el:
- a fal, amelyen elöl a hegyfal, ettől kétoldalt az oldal- és a sarokfalak, hátul a befelé forduló saroktámasztók helyeződnek;
- a szegély, a puha bőr és a kemény szarutok keskeny átmenete;
- a szegélytől lefelé körkörösen kiemelkedő párta;
- a szegély folytatásában a sarokfal fölött kiszélesedő és kidomborodó sarokvánkos; - a talp, amelynek alsó felülete homorú;
- a talpszárak között helyeződő nyír, ennek hegye és a nyírszárak. Utóbbiak által határolva a középső nyírbarázda található, a nyírszárak és a talpszárak között az oldalsó nyírbarázdák vannak.

 

A ló szaglása

A szaglás szerve az orrüregben a felső orrjárat és orrkagyló hátulsó részén, a szagló- nyálkahártyában helyeződik. A nyálkahártya itt vaskosabb és lágyabb, sajátos mirigyeket tartalmaz, váladéka hígan folyó. Szaglás csak nedves nyálkahártya-felületen lehetséges. A hámba orsó alakú szaglóhámsejtek találhatók. Ezek módosult idegsejtek. Szabad felületükön szaglószőrök vannak. A sejtek alapjából erednek a szaglóideg rostjai, amelyek a koponyaüregbe térve az agyvelőbe jutnak. A szaglósejtekre gázok vagy gáz állapotú anyagok hatnak. A ló szagló szerve fejlett, szaglása jó, ez segíti a környezet felőli tájékozódásban, a nőstény felkeresésében, az idegen felismerésében.

A ló szaglása viselkedésének egyik létfontosságú eleme. A kancák a szaguk alapján ismerik fel a csikóikat, a mének is így azonosítják a párosodásra hajlamos kancákat. A lovak szaglásuk segítségével találják meg a vizet is.

A ló ízlelése

Az ízlelés szervét a száj- és garatüregben, legnagyobbrészt a nyelv nyálkahártyájában elhelyezkedő ízlelőbimbók alkotják. Az ízlelőbimbók érzéki (ízlelő)- vagy szőrsejtekből és támasztósejtekből állnak. A nyálban oldódó ízanyagok a szőrsejtek felületére jutnak, ingerületet keltenek, és a sejtek alapjától induló ízérző ideg rostjai a nyúltagyvelő ízlelő- magjaiban végződnek.

A lovak kedvelik az édes ízt. A mérgező növényeket szaguk és ízük alapján hamar felismerik, mivel ezek keserűek. A ló azonnal kiköpi, ha ismeretlen ízt érez, vagy amelyet nem szeret. Hamar rászokik a nyalánkságokra is, és már fiatalon megtanul cukor „kunyerálni”.

A ló mozgása és járásmódjai: 

A ló mozgása lendületes, térölelő, rugalmas, elég magas, kellően szapora legyen. Mozgás közben a test oldalkilengést ne végezzen és a végtagok a törzs hossztengelyében menjenek előre. A mozgás lendülete, hossza, és rugalmassága nagy valószínűséggel tovább öröklődik. 

Szabálytalan mozgásformák:

Nem kedvelt a nagyon alacsony járás, mert nagy a botlás veszélye, a nagyon magas eg nem elég haladó, ám mutatós. A tipegő járás rövid léptű, a vontatott és kötött mozgás nem elég térölelő. Szinte mindegyik lófajta szelektálásában nagy súlyt helyeznek a lendületes, rugalmas mozgásra. S mivel azt tapasztalták, hogy a lendületes lépés ugyanilyen jó irányában befolyásolja az ügetést és a vágtamozgást is, így a lépés megítélése fokozott szigorral történik. A lépés alakulása tehát a többi jármód szabályos voltára is utal.
A lépés a ló leglassúbb, legkímélőbb és leggyakrabban használt jármódja. Az előre billenő fej, a fej-nyak-karizommal együtt segít a megindulást.

A lépés mozzanatai:
1, felemelés,
2. előrenyújtás,
3. letétel,
4. megterhelés
5. eltolás.
Lépésben a paták egyenként, egyenletes ütemben érnek talajt, így négy patadobbanást hallunk, a lépés négyütemű mozgás. Az ütem egyenetlensége sántaságra utal. Lépésben legalább két láb mindig a talajon van. Lábsorrendje a következő: bal hátsó-bal első-jobb hátsó- jobb első. A ló átlagosan 6 km-t tesz meg lépésben egy óra alatt, a lépéshossz 140-220 cm.

Ügetéskor a ló átlós lábai (diagonális lábak) dolgoznak együtt. Az ügetés kétütemű: egyszerre halljuk a jobb elülső és a bal hátulsó, majd külön a bal elülső és a jobb hátulsó lábpár dobbantását. Minden ló, ha mélyvízbe kerül, ügető mozgással kezd úszni. Ügetésben könnyen megítélhető a mozgás szabályossága, a ló sántasága. A lovak ügetésben nagy távolságokat képesek megtenni, átlagosan 10-17 km-t tesznek meg egy óra alatt. A versenyügetés világrekordja 1 km-en 1 perc 09,7.

A poroszkálás nálunk kevésbé ismert mozgásforma. Ezt a mozgást megtaláljuk a természetben is: így mozog a teve, az elefánt, a zsiráf és a medve. Ennél a mozgásformánál is két dobbantást hallunk, de itt az egyoldalú végtagok dolgoznak egyszerre. Egyszerre lép tehát a jobb elülső és a jobb hátulsó, majd a bal elülső és a bal hátulsó láb. Ez a mozgás himbálózónak tűnik. Már az Ó-korban is ismert volt- emellett tanúskodnak az antik rajzok és a szobrok. Napjainkban a versenyügetés mellett elterjedt Amerikában ez a mozgásforma is és ott külön poroszka versenyeket is rendeznek.
A vágta a ló leggyorsabb mozgásneme. Bármelyik ló, ha sebességét fokozzák, vágtázni kezd. A ló szervezetét, izomzatát, a végtag izületeket, a lábvégeket ez a mozgás veszi a legjobban igénybe. A mozgász az egyik hátulsó láb indítja, ezt követi a másik hátulsó és a vele átlósan elhelyezkedő elülső láb, majd utolsóként a másik elülső láb. Így három patadobbanást hallunk, a vágta tehát háromütemű jármód. A harmadik patadobbanás után a ló a levegőben lebeg. Jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre. A balra vágta ennek a fordítottja. A vágtát váltani kell, mert az egyedül dolgozó hátulsó lábat nagyon igénybe veszi ez a mozgás és idő előtt elhasználódik. Hamis a vágta, ha pl. a jobbra forduló körön balra vágtázik a ló. Ez az izületeket és a vállat nagy fokban rongálja.

Oldal: Lovak!
Üdv kedves látogató! - © 2008 - 2024 - kepeket.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat